Optikai szakértelem a mikrotól a makróig

A ZEISS innováció megtalálható mindenben, a mikroszkópoktól kezdve egészen a személyre szabott szemüveglencsékig

A Carl Zeiss 160 évvel ezelőtt kezdett el foglalkozni az üveg és az élő emberi szem interakciójának a kutatásával. A vállalat úttörő szerepet játszott és játszik gyakorlatilag minden optikai tudományágban. A Carl Zeiss kutatása számos találmányt és vadonatúj fejlesztést adott a világnak, amelyek még ebben a pillanatban is folyamatos fejlődést biztosítanak a mikroszkópia, az űr- és a kameraoptika területén. A Carl Zeiss cég kimagasló szakértelme továbbra is páratlan az optikában. Ennek a szakértelemnek köszönhetően Ön, aki szemüveget vagy kontaktlencsét visel, élvezheti a kiváló látás előnyeit.

A szem és a szemüveg egy optikai rendszerben egyesítve

Optikai szakértelem a mikrotól a makróig

A szemek és a szemüveg közötti kölcsönhatás valóban összetett dolog. Éleslátásának köszönhetően a Carl Zeiss kutatócsapat nemcsak sablonokban tud gondolkodni. Mi nem csupán lencséket készítünk szemüvegekbe. Célunk az, hogy a páciensek számára tökéletes, ragyogó látást biztosítsunk a szem és a vizuális segédeszköz - a lencsék - közötti optimális kölcsönhatás létrehozásával.

 

A valóban tökéletes látás a magasan fejlett optikai rendszerek és az anyatermészet harmonikus kölcsönhatásának az eredménye.

Minden a mikroszkóppal kezdődött – még 1847-ben

1847. szeptemberében Carl Zeiss (akinek a valódi neve Carl Zeiß volt) egyszerű mikroszkópokat kezdett gyártani, amelyeket elsősorban preparálási folyamatokban alkalmaztak. Ebben az időben nyitotta meg az új műhelyét egy Jena nevű német városban, a Wagnergasse 32. számú házban.

A Zeiss által készített eszközök már a régi szép időkben is különbek voltak, mint a másoké. A szárnyait bontogató cég az első évben már 23 darabot eladott ezekből a mikroszkópokból. A következő néhány év során a típusokat folyamatosan fejlesztették.

Ez bámulatos eredmény volt, tekintve, hogy ezeket a készülékeket sokkal inkább kísérletezéssel és próbálgatással gyártották, mint tudományos ismeretek alapján. Ez a tény szinte hihetetlen számunkra, de a próbálgatásra valóban szükség is volt. Természetesen ez egy nagyon időigényes és költséges eljárás volt.

A másik tényező, amelyet nem szabad elfelejtenünk az az, hogy a korai mikroszkópok általános minősége meglehetősen alapszintű volt, és a képek kissé elmosódottan látszottak. Carl Zeiss azonban többet várt el a termékeitől, és amint a gépesítés előrehaladt, és a korai ipari termelés megkezdődött, korán felismerte, hogy kulcsfontosságú a tudomány és a gyártás összekapcsolása a nagy teljesítményű eszközök hatékony előállításához.

1866-ban, miután éppen az ezredik mikroszkópot gyártotta le a Zeiss műhely, Carl Zeiss felvette a kapcsolatot Dr. Ernst Abbé fizikussal és matematikussal - aki abban az időben 26 éves volt, és a Jenai egyetemen is tanított - azzal a céllal, hogy mikroszkóplencséket fejlesszenek közösen.

A két zseniális agy együttműködése elképzelhetetlen technológiát fejlesztett ki az ezt követő években. A diffrakciós elmélet (hullámoptika) alapján Abbé új elméletet vetett fel a mikroszkópok képfejlesztésére. Az értekezést 1873-ban tette közzé. Abbé az elméletét arra használta, hogy az új mikroszkóplencsék paramétereit számítsa ki.

Végül Abbé a lencsék gyártását teljes mértékben tudományos alapra helyezte akkor, amikor ő tervezte meg azokat a mérőeszközöket is, amelyek nélkülözhetetlenek voltak az egyenletesen kiváló minőségű lencsék gyártásához.

Abbé már a munkája kezdetén tisztában volt azzal, hogy a mikroszkóplencsék csak akkor lehetnek tökéletesek, és akkor nyújthatják a tudásuk legjavát, ha új típusú üvegeket használnak. Ennek érdekében 1882-ben Jenába hívta Otto Schott üvegipari vegyészt. Zeiss és Abbé 1884-ben üzleti partnerek lettek az újonnan megalapított üvegtechnológiai laboratóriumban, a Schott & Társai cégben. A vállalat megalapítása a korszerű, csúcsteljesítményű optika létrehozásának az alapját is jelentette.

Számos Nobel-díjas is ZEISS termékeket használ

Robert Koch, orvosi Nobel-díját 1905-ben kapta

Robert Koch, orvosi Nobel-díját 1905-ben kapta

Koch-ot a modern bakteriológia megalapítójának tartják. Vidéki háziorvosként az 1880-as években felfedezte a tuberkulózis baktériumot és a kolera vírust. "Sok eredményemet nem tudtam volna elérni az Önök kiváló mikroszkópjainak a segítsége nélkül”, állította Koch a Zeissnek írt levelében. 1904-ben ajándékként megkapta a tízezredik homogén merített lencsét.

Zsigmondy Richárd, kémiai Nobel-díját 1925-ben kapta.

Zsigmondy Richárd, kémiai Nobel-díját 1925-ben kapta.

A Göttingenben dolgozó professzor úttörő munkát végzett a kolloid kémia területén. Ő találta fel az ultra mikroszkópot 1903-ban, a membránszűrőt 1918-ban, és az ultraszűrőt 1922-ben. Az ultra-mikroszkópia (Siedentopf / Zsigmondy szerint) láthatóvá teszi az apró részecskéket, amelyek lineáris méretei valójában a felbontási határ alatt vannak.

Frits Zernike, fizikai Nobel-díját 1953-ban kapta.

Frits Zernike, fizikai Nobel-díját 1953-ban kapta.

1930-ban, miközben a holland fizikus fényvisszaverő rácsokkal kísérletezett, felfedezte, hogy meg tudja figyelni az egyes fénysugarak fázisszintjét. Úgy döntött, hogy megpróbálja ezt a felfedezést átültetni a mikroszkópra. A ZEISS-szel együttműködve ő fejlesztette ki az első fáziskontraszt mikroszkópot. A prototípus 1936-ban készült el. Ez a tudósok számára lehetővé teszi, hogy élő sejteket tanulmányozzanak anélkül, hogy vegyi színezékekkel károsítanák azokat.

Manfred Eigen, kémiai Nobel-díját 1967-ben kapta.

Manfred Eigen, kémiai Nobel-díját 1967-ben kapta.

Biofizikus, ő alapította meg a Max Planck Intézet Biofizikai Kémiai Intézetét Göttingenben. Eigen az egyetlen molekula vizsgálati folyamatát fejlesztette ki. Rudolf Riegler svéd kollégájával és az EVOTEC és Carl Zeiss vállalatokkal együttműködve, ő alkotta meg 1995-ben az első kereskedelmi forgalomban kapható fluoreszcencia korrelációs spektrométert, a ConfoCort.

Erwin Neher, orvosi Nobel-díját 1991-ben kapta

Erwin Neher, orvosi Nobel-díját 1991-ben kapta

A göttingeni Max Planck Intézetben Neher és Sakmann professzor fedezte fel a sejtkommunikáció alapvető mechanizmusait. A folyamat magában foglalta az elektro-fiziológiai kísérletek hatását az ioncsatornákra a Patch-Clamp technika segítségével.

Bert Sakmann, orvosi Nobel-díját 1991-ben kapta

Bert Sakmann, orvosi Nobel-díját 1991-ben kapta

Az imént említett kísérletek során elvégzett vizuális ellenőrzéseknél a két tudósnak kiváló kontrasztokkal, és magas optikai felbontással megjelenített képekre kellett támaszkodniuk. Álló mikroszkópokat használtak, amelyek mindegyikét a Carl Zeiss biztosította, és amelyeket kifejezetten ezekre az alkalmazásokra terveztek.

A jövő történelme most íródik

Határok nyílnak meg és tűnnek el. Új dimenziók kezdenek kialakulni – olyan dimenziók, amelyek csupán néhány évvel ezelőtt még sci-fi filmekben szerepelhettek volna. Az ultra-modern mikroszkópia technológiai lehetőségei még mindig elképesztőek és nagy részük továbbra is kiaknázatlan. Tele-mikroszkópia az egész világon; digitális kommunikáció a fény sebességével. Háromdimenziós képsorozat nagy felbontásban, kiváló kontrasztokkal és valós időben...

A Carl Zeiss meg tudja különböztetni az eredeti Van Gogh festményt a hamisítványtól

Vincent van Gogh festményei jelenleg elképesztő összegekért kelnek el a galériákban és az aukciós házakban - olyan árakon, amelyekről a művész életében nem is álmodhatott. Miután Antwerpenben és Párizsban élt, a jeles művész 187 képet festett a kis provence-i városról, Arles-ról mindössze 16 hónap alatt. Ezt a kreatív időszakát a Dél-Franciaországgal azonosított jellegzetes kék és sárga színek jelzik, amelyek az összes arles-i festményén láthatóak. Azonban néhány ember úgy gondolja, hogy nem biztos, hogy maga Van Gogh festette ennek az időszaknak az összes festményét, amelyet neki tulajdonítanak.

 

Jelenleg egy kutatási projekt folyik a tények megállapítására. A Carl Zeiss alkalmazottai kutatják ezen festmények hitelességét, együttműködve az amszterdami Van Gogh Múzeummal és a Shell Olajvállalattal.

 

A festményeken lévő mikrostruktúrák, pigmentek és az alapozás megmutatják, hogy ki volt valójában e festmények megalkotója. A kutatók Carl Zeiss transzmissziós elektronmikroszkóppal (TEM) dolgoznak, amely a fellazult festékrészecskék ultravékony darabjait elemzi. Az eredmény az állítólagos Van Gogh festményeket egy szempillantás alatt értéktelenné teheti.

 

Hogyan működik ez a folyamat? Egy ionsugár mikroszkopikusan kis darabokat vág az anyagból keresztmetszetek formájában. Az elkészített mintát egy speciális analitikai folyamat segítségével a TEM alatt meg lehet vizsgálni, amely meghatározza a mintában lévő anyagok pontos összetételét.

 

Mit találtak a kutatók? Van Gogh előszeretettel használt fehér ólom pigment alapot törtfehérrel keverve. A TEM lehetővé teszi a művész egyéni, kedvelt anyagválasztásának és festészeti technikáinak a felismerését a festmény elkészülte után akár 120 évvel is.

több
Jelen honlapunkon cookie-kat használunk. A cookiek kisméretű szöveges fájlok, melyeket a weboldalak helyeznek el a számítógépén. A cookie-kat széles körben használják, mivel azok segítséget nyújtanak a weboldalak megjelenésének tökéletesítésében és optimalizálásában. Weboldalaink használatával Ön kijelenti, hogy hozzájárul a cookiek használatához. több