Glaukóma, azaz zöldhályog – minden, amit tudnia kell a vakság kialakulásának második legfőbb okáról

A glaukóma egy komplex betegség, ami számos formát ölthet, de röviden azt mondhatjuk, hogy a szemet és az agyat összekötő ideg (látóideg) károsodása, ami leginkább a szemnyomás (szembelnyomás) miatt következik be, és a látóeret és a látóélességet is befolyásolja.
A glaukóma kialakulásának kockázata 60 éves kor felett hatszorosára nő.

Ahhoz, hogy jobban megértsük, hogyan károsodik a látóideg, vegyük át, hogyan működik a szem:

A sugártest termeli az elülső csarnokban az átlátszó, vízszerű folyadékot, a csarnokvizet, ami biztosítja a tápanyagot a szem különböző részei, például a szemlencse, a szaruhártya és a szem szövetei számára. Ez a folyadék később egy szivacsos rendszeren, a trabecularis hálózaton keresztül vezetődik el, majd a Schlemm-csatornán át a vénás rendszerbe lép.

A glaukóma leggyakrabban a Schlemm-csatornát vagy a trabecularis hálózatot érinti, vagyis a csarnokvíz nem tud a megszokott módon távozni a szemből. Ezt egy betongáthoz lehet hasonlítani, aminek el van tömődve a túlfolyója. Ha folyamatosan teletöltik vízzel, ami nem tud lefolyni, emelkedik a nyomás, a gát fala pedig végül át fog szakadni. Ehhez hasonlóan, amikor a Schlemm-csatorna vagy a trabecularis hálózat áteresztő képessége csökken, a csarnokvíz-elvezetése szintén csökken, emiatt a szemnyomás megemelkedik, ez pedig kárt tesz a látóidegben, így romlik a látás.

A glaukóma fajtáinak két csoportja a zárt zugú és nyitott zugú glaukóma.
Mindegyik kategóriát a szemlencse és az írisz trabecularis hálózathoz³ viszonyított helyzete határozza meg, ami megadja, távozik-e a szemből a csarnokvíz és ha igen, hogyan.

Zárt zugú glaukóma esetén a szaruhártya és az írisz közötti zug leszűkül vagy elzáródik, illetve a trabecularis hálózat sérül, így a csarnokvíz felhalmozódik és a szemnyomás hirtelen megnő. Ez heves szemfájdalmat okoz, sürgősségi ellátást igényel, hogy elkerülhető legyen a vakság kialakulása.

Elsődleges zárt zugú glaukómánál nem határozható meg az emelkedett szemnyomás oka, elképzelhető, hogy egyszerűen a szem felépítése miatt történik. Ha van másodlagos ok, például más betegség, sérülés, gyulladás vagy cukorbetegség ami okozza a emelkedett szemnyomást, másodlagos zárt zugú glaukómáról beszélünk.

A nyitott zugú glaukómánál az írisz és szaruhártya közötti csarnokzug széles és nyitott, az elvezető vénák vannak eltömődve. A folyadék (csarnokvíz) elvezetése nem megfelelő, mivel túl lassan halad át a trabecularis hálózaton. Így fokozatosan nő a szemnyomás, ami kárt tehet a látóidegben, így vakságot eredményezhet. A tüneteket nem azonnal vagy gyakran egyáltalán nem észlelik.

Ezek közül a nyitott zugú glaukóma a leggyakrabban előforduló szembetegség, a glaukómás esetek 90%-a ebbe a csoportba tartozik a Glaukóma Kutató Társaságszerint. 

A zárt zugú glaucomához hasonlóan a betegség nyitott zugú változata is elsődleges és másodlagos, vagy primer és szekunder csoportokra bontható:

Elsődleges (primer) nyitott zugú glaukóma (POAG - Primary open-angle glaucoma)

A glaukóma ezen csoportjában tömöttebbé válik a csatorna, ennek az eltömődésnek nincs másodlagos oka, ami tisztán beazonosítható lenne.

A POAG kockázati tényezői az alábbiak:

• Emelkedett szemnyomás
  
• Életkor (60 év felett)
  
• Genetikai tényezők, például korábban előfordult már glaukóma a családjában
  
• Etnikai hovatartozás – hispán, afrikai felmenők esetén nagyobb a POAG kialakulásának kockázata⁴
  
• Rövidlátás (miópia) esetén fokozott a POAG kialakulásának kockázata⁵
  
• Cukorbetegség
  
• Bizonyos krónikus gyógyszerek használata
  
• Alvási apnoe
  

Másodlagos nyitott zugú glaukóma (SOAG - Secondary open-angle glaucoma)

Ebben a csoportban, az elvezető vénák lassú eltömődésének közvetlen kiváltó oka van.

Néhány másodlagos tényező, ami a SOAG kialakulását okozhatja:

• Műtét
  
• Sérülés
  
• Gyógyszerek, például kortizon használata
  
• Veleszületett tényezők, melyek születéskor vagy korábban alakulnak ki
  
• Olyan állapotok, mint például a pszeudoexfoliáció (abnormális fehérjefelhalmozódás a szem részeiben) és a pigmentdiszperziós szindróma (ami pigmentglaukómához vezet)
  
• Gyulladásos szembetegségek (uveitis)
  
• A szemlencse megvastagodásából adódó mechanikai  eltömődés (phacomorfikus glaukóma)
  
  

A zárt zugú típusokra jellemző hirtelen szemnyomásemelkedést és extrém erős fájdalmat leszámítva a glaukóma gyakran észrevétlen marad mindaddig, amíg nem károsítja jelentősen a látóideget és a retinát. Valójában az eIsődleges nyitott zugú glaukómában szenvedő betegeknek szinte soha nincs látásukkal kapcsolatos panaszuk, legalábbis a betegség kezdeti időszakában.⁶

A glaukóma a perifériás (széli) látást befolyásolja, az észlelt tünetek között van a csőlátás, a beszűkült látótér, az éles fényforrások körül megjelenő színes gyűrűk és a látóélesség és kontrasztérzékelés általános romlása. Előfordul, hogy a látótér bizonyos részei kiesnek. Érintheti az egyik vagy mindkét szemet, kezeletlenül teljes vaksághoz vezethet.

Nevezhető néma betegségnek, mivel még ha érintett is a látás, az agynak az a feladata, hogy megbirkózzon a megváltozott körülményekkel, így kiegészíti a hiányzó információkat, ezért a beteg nem veszi észre a tüneteket.

A glaukóma kialakulását nem lehet megelőzni, de ha kezeljük a szembetegséghez kapcsolódó kockázati tényezőket, a vakság elkerülhető.

Ha etnikai hovatartozása, cukorbetegsége, családi kórtörténete vagy életkora miatt a glaukóma magas kockázati tényezőjű csoportjába tartozik, fontos, hogy rendszeresen vegyen részt glaukóma szűrésen.

Az egyéni életmód is szerepet játszhat. Hatékonyan csökkenthető a glaukóma kialakulásának kockázata a magas vérnyomás és az alvási apnoe kezelésével, valamint a kortizonhasználat szakember általi felügyeletével.

Figyelmeztető jelek, amikre figyelni kell:

• Krónikus fejfájás
  
• Homályos látás
  
• Fájdalom a szemgolyó mögötti részen
• Könnyezés
  

Ha ezek bármelyikét vagy közülük egyszerre többet is tapasztal, keressen fel mielőbb egy optometristát vagy szemorvost és kérjen glaukóma szűrést.

Számos módja van a glaukóma szűrésének, optometristája akár ezek kombinációját is alkalmazhatja a glaukóma diagnózisához.

Az optometristák ezzel az eljárással mérik leggyakrabban a belső szemnyomást.
A tonométer nevű készülék egy finom légbefúvást bocsájt ki a szem felé és megméri a nyomását. Ez nem fájdalmas vagy invazív vizsgálat, mindössze néhány perc alatt kész, de van, aki apró kellemetlenséget tapasztal közben.

A tonométer adatai alapján optometristája értelmezi az értékeket. Bár a szemnyomás egyénenként változó, a Glaukóma Kutató Társaság szerint a normál tartomány általában 12-22 mm Hg között van, de a legtöbb glaukómás esetet 20 mm Hg fölött diagnosztizálják.

Azt érdemes észben tartani, hogy a tonométer adatai az adott pillanatban fennálló szemnyomás durva becslését mutatják. A vérnyomáshoz hasonlóan a szemnyomás is változhat két mérés között.

Optometristája pontos információt ad arról, hogyan értékelik a tonometriai adatait, és ha bármi rendellenességet lát, javasolni fogja, hogy keressen fel szemész szakorvost.

A pupillát szemcseppel tágítják, majd egy szemtükörrel szemvizsgálatot végeznek, vagy funduskamerával fényképet készítenek a látóideg felnagyításához. Bármilyen rendellenesség esetén további vizsgálatokra lehet szükség.

Erre akkor lehet szükség, ha a tonometriai adatai magas szemnyomást mutatnak, előfordult a családban ilyen megbetegedés vagy magas a glaukóma kialakulásának kockázata. Optometristája rutin vizsgálat során is végezhet szemfenékvizsgálatot.