Az emberi szem

Minden, amit érdemes tudni a látóközpontunk anatómiájáról, felépítéséről és működéséről.

Szemünk a legfontosabb érzékszervünk, és szinte nincs még egy ennyire összetett szerv. Az emberi szem másodpercenként több mint tíz millió információt képes befogadni és azonnal feldolgozni. De elgondolkodott már azon, hogy működik valójában a szem? Hogyan jönnek létre a képek, amiket látunk? És testünk mely részei vesznek részt ebben az összetett folyamatban? A JOBB LÁTÁS megmutatja a szem anatómiájának, felépítésének és működésének részleteit.

A szem nagyjából ugyanúgy működik, mint egy videokamera. Különböző részei együtt jelenítik meg a körülöttünk lévő világot. Olvasson tovább és meglátja, hogyan működik a szem. De először nézzük át a szem felépítését és fő részeit.

Anatómia: az emberi szem felépítése

Anatómia: az emberi szem felépítése

Szaruhártya

A szem külső rétegét, a szaruhártyát vékony könnyfilm borítja, ez tartja fenn nedvességét. A szaruhártya az ínhártyába (a szem fehér részébe) ágyazódik be, együtt alkotják azt, amit a szakemberek tunica externa bulbinak, vagyis a szem külső burkának neveznek. A korong alakú, átlátszó szaruhártya ablakként viselkedve engedi be a fényt a szembe. Emellett védi a szemet az olyan külső behatásokkal szemben, mint a por, a kosz és a felületi sérülések. Természeténél fogva nagyon rugalmas. Ezenfelül domborulata biztosítja optikai tulajdonságait, nagyban hozzájárul ahhoz, hogy élesen lássunk.

Ínhártya

Az ínhártya, vagyis a szem fehér része, vastagabb és erősebb a szaruhártyánál, védelmet nyújt a szemnek a sérülésekkel szemben. Gyakorlatilag a teljes szemgolyót borítja. Ez alól csak az elöl beágyazódó szaruhártya és a hátul lévő látóidegrostok jelentenek kivételt.

Pupilla

A pupilla az emberi szem közepén lévő fekete pont. A beeső fényre reagálva alkalmazkodik annak intenzitásához. Ezt nem maga a pupilla, hanem az írisz teszi lehetővé. A pupilla méretét érzelmi állapotunk is befolyásolhatja. Félelem vagy öröm hatására például kitágul a pupillánk, és alkohol vagy kábítószerek használata esetén is változik a mérete.

Írisz vagy szivárványhártya

A pupillát körülvevő színes gyűrű, az írisz ugyanúgy működik, mint egy blende, azaz szabályozza a szembe jutó fény mennyiségét. Fényes környezetben biztosítja, hogy a pupilla összehúzódjon, ezáltal kevesebb fényt engedjen be. Sötétben ennek ellenkezője történik. A pupillaszűkítő izom működésbe lép, a pupilla kitágul. Így gondoskodik arról, hogy több fény jusson a szembe még akkor is, amikor sötét van, élénk környezetben pedig kevesebb. Az írisz határozza meg szemünk színét is és mindenkinél egyedi szerkezettel rendelkezik. Nevét Íriszről, a szivárvány görög istennőjéről kapta, emellett szivárványhártyának is nevezik. Érdekesség, hogy az írisz színe semmilyen hatással nincs látásunkra. A barna szeműek nem látják „sötétebben” a világot, mint valaki, akinek világos, például kék szeme van.

Szemcsarnok (camerae bulbi)

Az emberi szemnek elülső és hátsó csarnoka van. Ezek az első részében lévő, csarnokvízzel kitöltött terek. A csarnokvíz nélkülözhetetlen tápanyagokat tartalmaz a lencse és a szaruhártya számára. Oxigénnel látja el őket és segít a kórokozókkal szembeni küzdelemben. A szem csarnokaiban a csarnokvíznek van egy másik szerepe is. Segít, hogy a szem megőrizze az alakját.

Szemlencse (lens crystallina)

A szemlencse összegyűjti a pupillán belépő fényt és éles képet biztosít a retinán. A lencse rugalmas, alakját a közeli és a távoli tárgyakra való fókuszáláshoz a sugárizom segítségével változtatja. Ha közeli tárgyat nézünk, a lencse domborúbb lesz, hogy élesen lássunk. De ha távolabb lévő tárgyakról van szó, laposabbá válik, azokat így láthatjuk élesen. A látott képet a szemlencse fordított állásban vetíti a retinára. A kép csak akkor kerül „normál állásba”, amikor később az agy feldolgozza.

Sugártest (corpus ciliare)

A sugártestnek meghatározó szerepe van látásunkban, mivel itt termelődik a csarnokvíz és helyezkedik el a sugárizom (musculus ciliaris). Változtatja a lencse alakját, így biztosítja, hogy mind a közeli mind a távoli tárgyakra tudjunk fókuszálni.

Üvegtest (corpus vitreum)

A szem szemlencse és retina között lévő belseje az üvegtesti tér. A szem legnagyobb részét az üvegtest teszi ki, mint nevében is szerepel, ez a szem teste. Az átlátszó anyag 98 százaléka víz, valamint 2 százaléka nátrium-hialuronát és kollagénrost.

Retina vagy ideghártya

A retina dolgozza fel a fény- és színingereket, majd a látóidegen keresztül továbbítja ezeket az agynak. Egyszerűen megfogalmazva a retina olyan, mint egy katalizátor: receptorai átalakítják a beérkező fényt, amit ezután az agy dolgoz fel. Ezek az érzékelők a csapok (a színlátáshoz) és a pálcikák (a fény és sötétség azonosításához). Ezeknek a sejteknek a retina központjában vagy a makulán, azaz sárgafolton a legnagyobb a sűrűségük: a receptorok 95 százaléka egy nagyjából 5 négyzetmilliméternyi területen helyezkedik el. Ez nagyjából akkora, mint egy gombostű feje.

Érhártya (chorioidea)

Az emberi szem érhártyája az ínhártya és a retina között helyezkedik el, része a sugártest és a szivárványhártya is. Az érhártya biztosítja a retina receptorainak tápanyagellátását, egyenletesen tartja a retina hőmérsékletét és nagyjából ugyanúgy, ahogyan azt egy objektív teszi fókuszálás közben, részt vesz az alkalmazkodásban is.

Látóideg (nervis opticus)

A látóideg felelős a retina és az agy közötti információátvitelért. Körülbelül egy millió idegrostot (axont) tartalmaz, nagyjából fél centiméter vastagságú és a látóidegfőn keresztül hagyja el a retinát. Ezt a pontot „vakfoltnak” is nevezik, mivel itt nincsenek a retinán receptorok. Ezért az agyban képződő kép valójában egy fekete pont. Normál esetben ezt a szürkeállományunk korrigálja, és egy összeálló képet mutat. Azonban ezt a pontot általában tudatosan nem érzékeljük, mivel az agy „kiegészíti” ezt a hiányosságot.

Foveola/látógödör (fovea centralis)

Kis terület, de hatalmas a hatása. A látógödör nincs két milliméter, de optikai rendszerünkben kulcsszerepe van. A retina közepén helyezkedik el és tele van receptorokkal, amelyek lehetővé teszik számunkra, hogy a lehető legélesebben és nappal színes képet lássunk. Amikor ránézünk valamire, szemünk automatikusan úgy fordul, hogy a tárgy képe a foveolán jelenjen meg.

Az emberi szem külső része

Az emberi szem „körüli” részek, vagyis a szemhéj, a szempillák, a könnymirigy és a szemöldök nagymértékben hozzájárulnak látásunkhoz.

Könnymirigy (glandula lacrimalis)

A könnymirigy nagyjából akkora, mint egy mandulaszem, a szemüreg külső részén helyezkedik el és szükség esetén könnyet termel. Sókból, fehérjéből, zsírból és enzimekből álló váladéka táplálja és védi a szaruhártyát, valamint segít eltávolítani az idegen testeket a szemből.

Szemhéj (palpebrae)

A szemhéj nedvesíti pislogás közben a szemet és reflexszerűen becsukódik, hogy védelmet nyújtson a széllel, folyadékokkal és idegen testekkel szemben. Átlagosan percenként nyolc-tizenkét alkalommal pislogunk, mellyel a könnyfilmet a másodperc tört része alatt eloszlatjuk a szemünkön. Ez nedvesíti a szaruhártyát, hogy az ne száradjon ki.

Szempilla (cilia)

A szempilla nemcsak szép, de praktikus feladatot is ellát. Védelmet nyújt a porral, kosszal és egyéb idegen testekkel szemben. Ez mind automatikusan történik. Amint a finom szálak kapcsolatba kerülnek valamivel vagy az agy erre számít, a szemhéj reflexszerűen becsukódik.

Szemöldök (supercilium)

A szemöldök védi a szemet a homlokról lecsorduló verejtékkel szemben.

A látás részletei: Így működik az emberi szem

A látásunk egy összetett folyamat része. Mielőtt meglátunk valamit, a szemben és az agyban egy sor önálló lépés zajlik le. A retina és a látókéreg közötti látópályáról szoktunk beszélni, ami a szemtől indul és egészen az agyig tart. Egyszerűen fogalmazva a látás folyamata így fest: az emberi szem elnyeli és a retinára gyűjti a körülötte lévő fényt. Ez az elsődleges vizuális érzékelés. Ezután a látóidegen keresztül mindkét szem továbbítja ezt a képet az agynak, ahol megtörténik a feldolgozásuk, így az, amit „látásnak” nevezünk. Mindennek, amit látunk a fény az alapja. Teljes sötétségben gyakorlatilag semmit nem látunk.

Ez azt jelenti, hogy ahhoz, hogy legyen bármiféle esélyünk arra, hogy lássunk egy tárgyat, fénynek kell esnie rá. Ezt a fényt a tárgy visszaveri, majd a látórendszerünk feldolgozza. Ha ránézünk egy fára, szemünk elnyeli a fáról visszaverődő fényt. A sugarak először a kötőhártyán, majd a szaruhártyán haladnak át. Ezt követően az elülső csarnokon és a pupillán mennek keresztül. Ekkor a fény megérkezik a szem lencséjéhez, ahol az összegyűjti a sugarakat és továbbítja őket a fotoszenzibilis (fényérzékeny) retinára. Ott összegyűlnek és rendeződnek a vizuális információk. A pálcikák a fénylátásért, a csapok pedig az élességért és a színekért felelősek. Ezek az információk eljutnak a látóideghez, onnan közvetlenül az agyba, ami ismét értékeli és értelmezi, majd összeállítja azokat, hogy kialakítsa azt a képet, amit végül látunk.

Bár az emberi szem anatómiáját és felépítését nagy részletességgel ismerjük, azzal kapcsolatban számos megválaszolatlan kérdésünk van még, hogyan működik a tudatunk. Míg azt tudjuk, agyunk melyik részei dolgoznak a legaktívabban, amikor látunk valamit, azt nem igazán tudjuk, hogyan érzékeljük ezek következtében a minket körülvevő világot.

Fókuszváltás közeli és távoli tárgyak között

Az egészséges szem automatikusan, segítség nélkül vált fókuszt közeli és távoli tárgyak között, hogy minden távolságra élesen lássunk. Ezt a dinamikus készséget nevezzük akkomodációnak, más néven alkalmazkodásnak. Ebben a szemlencsénk rugalmassága segít. Ha a lencse ép, képes megváltoztatni az alakját, ezzel alkalmazkodni a közeli és távoli tárgyakhoz attól függően, hogy mit szeretnénk látni. Egy normál szemlencse lapos és hosszúkás alakja a távoli tárgyakra való fókuszáláshoz ideális. De amikor közeli tárgyakat szeretnénk élesen látni, a lencse domborúvá válik, hogy váltson a távolságok között és közelre tudjunk fókuszálni. Az alkalmazkodás mindig beindul, ha a látógödörben homályosan jelenik meg egy kép.

Látás nappal – így működik a szemünk

A nagy fénymennyiség melletti látásról (fotopikus vagy nappali látásról) a színlátásunkért felelős receptorok, a csapok gondoskodnak. A nappali látásban a pupilla is érintett. Minél élénkebb a fény, annál jobban összeszűkül. Alkalmazkodik a különböző fényerősségekhez és szabályozza, hogy mennyi fény jusson a szembe. Ezt a tulajdonságot alkalmazkodásnak nevezzük. A napszemüveg vagy egy színezett lencse segíthet megóvni a szemet, ha túl élénk a fény.  

Éjszakai és szürkületi látás

Éjszakai és szürkületi látás

Éjszaka szemünk a nappali (fotopikus) látásról éjszakai (szkotopikus) látásra vált. Az egészséges szemnek körülbelül 25 percre van szüksége ahhoz, hogy alkalmazkodjon a sötétséghez. Minél kevesebb a fény, a szem fénylátásért felelős receptorai, a csapok annál jobban aktivizálódnak. Ezzel egyidejűleg a pupilla kitágul, hogy minél több fényt „engedjen be”. Az egészséges szemnek nem esik nehezére alkalmazkodnia a változó fényviszonyokhoz. Öröklött betegségek, egyes gyógyszerek és sérülések valamint az A-vitamin hiánya azonban ronthatja az éjszakai és szürkületi látást. Ez egy olyan probléma, ami sok szemüvegviselőt érint. A pupillának jobban ki kell tágulnia gyengébb fényviszonyok mellett. Emiatt jelentősen csökken a mélységélesség és romlik a térérzékelés, a visszatükröződések és a gyenge kontraszt pedig fárasztja a szemet. Az i.Scription® technológia a ZEISS-től a lencse kialakításánál figyelembe veszi a viselő éjszaka kitágult pupilláit, ezáltal segít, hogy gyenge fényviszonyok között is jelentősen jobb legyen a látásteljesítménye. 

És azt tudta, hogy fénylátásunknak a biztonságos repülésben is szerepe van? Leszállás és felszállás idejére az utastérben a világítást lekapcsolják, hogy baleset esetén az utasok és a személyzet szeme azonnal alkalmazkodni tudjon az új fényviszonyokhoz. Ezzel értékes másodperceket nyerhetünk vészhelyzet esetén.  

Látásproblémák és szembetegségek – mit tegyünk, ha romlik a látásunk?

Rövidlátás, távollátás, presbiópia. Számos látásprobléma korlátozhatja látásunkat. A legtöbb esetben egy megfelelő lencsével szakszerűen elkészített szemüveg segíthet, hogy ismét élesen lássunk. A JOBB LÁTÁS kifejti: Melyik lencsetípus ideális egy-egy látáskárosodás esetén? 

Sok szembetegség van, ami hatással lehet látásunkra, és borzalmas következménnyel arra, hogyan érzékeljük magunk körül a világot. Ide kell sorolnunk az olyan enyhébb szembetegségeket, mint a krónikus szemszárazság, üvegtesti homály és kancsalság, de a szürkehályogot, zöldhályogot és makuladegenerációt is. De melyek a leggyakrabban előforduló szembetegségek és hogyan ismerhetjük fel őket? 

Kavarognak a fejében a kifejezések és a folyamatok? Ne aggódjon! Mint láthatja, az emberi szem igen összetett szerv, ami szorosan együtt dolgozik az aggyal. Gyakran az agy ablakának is nevezik. Szinte nincs még egy olyan érzékszervünk, ami ennyi információval látna el minket a környezetünkről, mindennapjainkról vagy a körülöttünk lévő emberekről. És így saját magunkról is.   

ZEISS vizuális profilom Határozza meg most személyes vizuális szokásait, és találja meg személyre szabott szemüveglencséjét.
Keressen ZEISS optikust a környékén

Kapcsolódó cikkek

A szemöldök nem hazudik Mit árul el rólunk a szemöldökünk
Így készül a szemüveglencse ZEISS műanyag és üveg lencsék – minden, amit a szemüveglencsék gyártásáról tudni szeretne

A látás részletesen 2018.03.28.

Tags:

Látásproblémák felismerése Rövidlátás, távollátás, asztigmia és így tovább: Melyek a tipikus látásproblémák és hogyan lehet őket korrigálni?
Vörös-zöld színtévesztés, vörös-zöld színvakság és teljes színvakság Milyen típusai vannak a színvakságnak és -tévesztésnek? És hogyan lehet felismerni őket?

A látás részletesen 2017.11.29.

Tags:

Kapcsolódó termékek