A szemüveg története

A kezdeti „olvasókövektől” a divatos kiegészítőkig

Szakértők szerint a szemüveg minden idők ötödik legfontosabb találmánya a tűz és a kerék feltalálása óta. Ennek az az oka, hogy segítségével milliók láthatnak jól annak ellenére, hogy problémájuk van látásukkal. Ma már természetesnek vesszük a szemüveg használatát, de több száz éven keresztül egyszerűen nem volt megoldás látászavar esetén. A szemüveg feltalálása még váratott magára. Hosszú időbe telt, mire megszületett a szemüveg mai formája. A folyamat rengeteg kísérlettel járt, a szemüveg különböző formái jöttek és mentek. A JOBB LÁTÁS végigveszi a szemüveg történetének főbb állomásait indulva a kezdeti olvasókőtől egészen addig, hogy átalakult az életstílus és divat keresett kiegészítőjévé.

A szemüveg megjelenése hatalmas lépésnek számít az emberiség kultúrtörténetében. Nemcsak arról volt szó, hogy a látászavarral küzdők egyszerre aktívabb szerepet tudtak vállalni mindennapjaikban, de arra is lehetőséget kaptak, hogy hosszabb ideig tanulhassanak, bővíthessék tudásukat, sőt továbbadhassák azt másoknak. Cicerótól (Kr. e. 106-43), a nagy római szónoktól tudjuk, mennyire nehézkes volt szövegeket rabszolgákkal felolvastatni. Nero császár (37-68) pedig létrehozott egy speciális látásjavító segédeszközt. Imádott gladiátorharcait egy átlátszó zöld kövön keresztül nézte, mert meg volt róla győződve, hogy ezzel pihenteti szemeit. Ebben még a 19. században is hittek. Ebben az időszakban a „napszemüvegeknek” zöld volt a lencséje és beltérben is viselték őket. De mikor és hol indult valójában az igazi látásjavító segédeszköz feltalálása?

A világ első látásjavító segédeszköze

A világ első látásjavító segédeszköze

Ibn al-Heitam (kb. 965-1040) arab tudós és csillagász volt az első, aki azt feltételezte, hogy egy csiszolt lencse segíthet, ha valaki látászavarral küszködik. Azonban csak évekkel később valósították meg a gyakorlatban az ötletét, miszerint egy üveggömb részeit lehet optikai nagyításra használni. Könyvét, az „Optika könyvét” 1240-ben fordították latinra, amit később sokan olvastak nagy érdeklődéssel szerzetesi körökben. Ekkor vált Ibn al-Heitam ötlete valósággá. A 13. században olasz szerzetesek hegyikristályból és kvarcból félgömbölyű lencsét készítettek, ami a szöveg fölé helyezve felnagyította a betűket! Ez az „olvasókő” igazi áldás volt az idősebb presbiópiás szerzetesek számára, jelentősen javított az életminőségükön. Ebben az időben kezdték el használni a szemüvegre a német Brille szót. A szó alapja a berill, annak a kristálynak a neve, amiből az első lencséket csiszolták.

A szemüveg születési helye

Bár az olvasókövek sokat segítettek a mindennapi életben, nagyon messze voltak még a szemüveg mai formájától. Az ahhoz vezető út a híres muranoi üvegművesek találmányával kezdődött a 13. században. Murano egy kis sziget Velencétől északra, amely sokáig az üveggyártás központjának számított. A mesterek üvegműves tudásukat nem osztották meg kívülállókkal. Az üveg összetétele szigorúan titkos volt, a cristallerik, azaz üvegművesek nem hagyhatták el a szigetet. Volt idő, hogy ezeknek a szabályoknak a megszegéséért halálbüntetés járt. Ebben az időben mindenki Olaszországra figyelt, mivel a látásjavítók elkészítéséhez szükséges fehér üveget csak Muranoban gyártották.

A 13. század végén a cristallerik hatalmas sikert értek el. Két domború lencsét csiszoltak, ezeket egy-egy nyéllel ellátott fa karikába helyezték, majd összekötötték egy szegeccsel. És íme: elkészült az első szemüveg! Meg kell hagyni, ennek a „szegecsszemüvegnek” nem volt olyan része, ami a viselő arcához kapcsolódott volna. Ennek ellenére, ez jelentette a látáskomfort legjavát. Látása javításához a használónak csak a szeme elé kellett tartania a „dupla üveget”. A találmányt a környéken egy épület is megörökítette. 1352-ben Tomaso di Modena a trevisoi San Nicolo domonkos rendi kolostor tanácskozószobájának freskói közé egy olvasószemüveget és dupla szegecsszemüvegeket is festett. Azonban az üvegművesek minden próbálkozásuk ellenére sem tudták titokban tartani az üveggyártás rejtelmeit. Viszont annak érdekében, hogy Velence megőrizhesse vezető szerepét, 1300 után csak azok gyárthattak „szemüveglencsét”, akik minden tekintetben követték a cristallerik előírásait. A szegecsszemüveg idővel eljutott Németországba is. A legrégebbi darabra az ország északi részében lévő Wienhausen apátságban leltek.

A szemüveg születési helye

Ahogy teltek az évek, az üvegművesek a szegecsszemüveg nyelét íveltre cserélték, a fa keretet pedig ólomra. Ebből adódott a szemüveg fejlődésének egy másik fontos lépése: kialakult a maira erősen hasonlító szemüvegszár. Egyre változatosabb anyagokat használtak, a 16. századtól kezdődően bőrt, teknősbékapáncélt, szarut, bálnaszilát, vasat, ezüstöt és bronzot is megmunkáltak. Ezek természetesen olyan anyagok voltak, amit csak a tehetősebbek engedhettek meg maguknak.

A szemüveg ma

A ma ismert és használt szemüveg végül a 18. század elején jelent meg. A látásjavító segédeszközöknél a legnagyobb problémát az illeszkedés jelentette. Vagy mindig csúszkáltak az orron vagy csak nagy nehézség és bosszúság árán lehetett őket a helyükön tartani. A „fülszemüveg” vagy „száras szemüveg” egyik nagy előnye a korábbi formákhoz képest az orrnyergük és a száruk volt, amik a fül segítségével a helyén tartották a szemüveget. A szár végéhez gyakran egy fém gyűrűt is rögzítettek a nagyobb kényelem érdekében. Ennek a szemüvegnek az első példányai Londonban tűntek fel, 1728-tól láthatóak az angol optikus, Scarlett prospektusában. Az Egyesült Államokban is foglalkoztak a szemüveg tökéletesítésével. Tudta, hogy 1784-ben Benjamin Franklin bifokális lencsét készített, ami a mai progresszív lencsék elődjének számít? Ezért hívják a bifokális lencséket „Franklin szemüvegnek” is. 

Tájékozódjon a különböző típusú szemüveglencsékről. 

A Benjamin Franklin által feltalált bifokális típus (kb. 1860). Optikai Múzeum, Oberkochen
A Benjamin Franklin által feltalált bifokális típus (kb. 1860). Optikai Múzeum, Oberkochen

A modern „száras szemüvegek” 1850-től kezdtek elterjedni. Alapvető kialakításuk lényegében változatlan maradt az elmúlt másfél évszázadban. A viselési komfort azonban egyre javult, ahogyan jobb kialakítást találtak a száraknak, kényelmesebbek lettek az orrnyergek egészen addig, amíg a 20. század elején anatómiai szempontból elérték tökéletes formájukat.

Ekkor a szemüvegek minősége új csúcsra ért, de a ZEISS még így is kritikus fejlesztéseket tudott megvalósítani a szemüveglencsék terén. „Sokkal jobban lehet látni szemüveggel, mint nélküle” – ez volt az általános közvélekedés. De a ZEISS feltett egy fontos kérdést: lehet még jobban javítani a szemüvegviselő látását, ha tökéletesítjük a szemüveglencsét? Ahelyett, hogy kelendőbb termékekre összpontosított volna, a ZEISS már 1908-ban elkezdett olyan szemüveglencséket fejleszteni, amelyek a szemet a teljes látótérben segítették. A híres tudós, Moritz von Rohr (1868-1940) és a később Nobel-díjjal kitüntetett svéd szemész, Allvar Gullstrand (1862-1930) által vezetett csoport minden figyelmét egy olyan szemüveglencsének szentelte, amely javítja a szürkehályogban szenvedők látását, mivel nekik volt a legnagyobb szükségük a látásjavításra. A kutatásuk eredménye, a Punkta az első pontszerű leképzést biztosító lencse, ami 1912-ben elsöprő látszerészeti forradalmat indított. A Punktal® lehetővé tette, hogy a viselő a lencse szélein át nézve is élesen lásson. Ezt az újítást megelőzően a szemüvegviselőknek forgatniuk kellett a fejüket, mert éles képet csak a szemüveglencse középpontján át láttak. Ez az eredmény még napjainkban is kihat a látszerészet területére. Egy másik siker 1935-ben következett: a Perivisttel a ZEISS megalkotta a világ első keretét, ami igazodott a viselőjéhez és nem csúszkált. Más szóval: A ZEISS megvalósította az első modern szemüveget. Korábban csak kerek optikai lencsét tudtak használni.

1912: A Punktal® lehetővé tette, hogy a viselő a lencse szélein át nézve is élesen lásson.
1912: A Punktal® lehetővé tette, hogy a viselő a lencse szélein át nézve is élesen lásson.

Mindenfajta méret és forma

Az olvasókő óta a szemüveg mérete és formája szinte nem ismer határokat. A monokli például 1727-től kezdve nagyon népszerű kiegészítő volt a tehetősebb német és angol férfiak és nők körében. Utána 1780-ban a lornyon következett, amit egy nyéllel a szem elé kellett tartani. Nagyjából ebből az időből származik a nurembergi keretes szemüveg, amit sokatmondóan „orrtörőnek” is neveztek. A vékony keret egyetlen hosszú dróttal fogta körbe a lencséket. Bár nagyon egyszerű anyagból készült, kimondottan népszerű volt még a 19. században is. Aztán változott a divat és az emberek a cvikkert választották inkább. A látásjavítók „sztárja” két lencsével rendelkezett, amit egy hurkolt drót fogott össze magasan a viselő orrán ülve. 1841-től ez volt a német burzsoázia magas életszínvonalának a legjellegzetesebb kelléke.

Erre képes egy szemüveg ma

Erre képes egy szemüveg ma

Célunk, hogy folyamatosan javítsuk az emberek látását. Ebből adódóan rengeteg innovatív lencsekialakítást és megoldásokat fejlesztettünk ki a Punktal® óta. Ezek között található precíziós progresszív lencse, speciálisan a digitális világra tervezett lencse, vezetéshez kifejlesztett lencse és kontaktlencse-viselőknek való szemüveglencse is.

ZEISS Vizuális Profilom Határozza meg most személyes vizuális szokásait, és találja meg személyre szabott szemüveglencséjét.
Keressen ZEISS Optikust a Környékén

Kapcsolódó cikkek

A szemöldök nem hazudik Mit árul el rólunk a szemöldökünk
Így készül a szemüveglencse ZEISS műanyag és üveg lencsék – minden, amit a szemüveglencsék gyártásáról tudni szeretne

A látás részletesen 2018.03.28.

Tags:

Látásproblémák felismerése Rövidlátás, távollátás, asztigmia és így tovább: Melyek a tipikus látásproblémák és hogyan lehet őket korrigálni?
Vörös-zöld színtévesztés, vörös-zöld színvakság és teljes színvakság Milyen típusai vannak a színvakságnak és -tévesztésnek? És hogyan lehet felismerni őket?

A látás részletesen 2017.11.29.

Tags:

Kapcsolódó termékek