A technológiai fejlődésnek köszönhetően számos iparágban egyre összetettebb rendszerekre van szükség. Az autóiparban már az 1990-es években növekedett az olyan károsodások száma, amelyeket alkatrészen lévő szennyeződés okozott. Hamar világossá vált, hogy az eljárásokat standardizálni kell. A Német Autóipari Szövetség (VDA) úgynevezett „VDA 19 Irányelve”, másik nevén a „Technikai tisztaság vizsgálata – Funkcionálisan releváns gépjárműalkatrészek részecskeszennyeződése” című irányelv 2004-ben jelent meg, majd 2015-ben átdolgozták, és VDA 19 1. rész néven publikálták. Nemzetközi szinten az ISO 16232 (2007) alkotja a szabványos szabályrendszert. A 2010-es VDA 19 2. rész irányelveket tartalmaz, amelyek az összeszerelő gyártás tisztasági szempontú orientációjára vonatkoznak.
A VDA 19.1. rész pontosan meghatározza a szennyeződések különböző típusait. E meghatározások segítségével a szennyeződés tisztasági elemzésekkel és más műszaki tisztasági folyamatokkal kimutatható, valamint meghozhatók a megfelelő döntések. Az a cél, hogy az alkatrészeken visszamaradó szennyeződéseket megelőzzék.